Boldog ÚJ Évet!🌷
Share
🕒 Olvasási idő: 6–7 perc csend magaddal
Nem hibbantam meg. Tényleg most kívánok boldog új évet, mert eddig még nem volt itt az ideje.
A valódi új év nem januárban kezdődik, hanem most.
Ha januárban nem érezted a bulit, a hangzavart, az újrakezdést, nem volt veled semmi baj. Én sem kedvelem a szilveszteri mulatságokat, a tűzijátékokat pedig pláne.
Soha egyetlen újévi fogadalmat nem tudtam tartani. Sokáig haragudtam magamra ezért, és azt gondoltam, velem van a baj. Mígnem a világ működéséről szóló tanulmányaim során megértettem: nincs velem semmi baj.
A testem, az idegrendszerem, a szellemem a tél legzordabb pontján nincs kész az újrakezdésre.
És valószínűleg a tiéd sincs.
A tél nem kudarc volt. Hanem előkészítés.
Az elmúlt hónapok nem az indulásról szóltak. Elengedésről, integrációról, csendről, belső munkáról.
Szeretem a téli erdőt. Emlékeztet a rendre, a természet rendjére.
A természet nem indul el januárban.
A magok a föld alatt dolgoznak.
A fák visszahúzzák az energiát.
Az állatok és az emberek teste befelé figyel.
Ez nem stagnálás.
Ez gestáció – a születés előtti állapot.
És most valami megváltozott
Március 20-án volt a tavaszi napéjegyenlőség. Átléptünk a tavaszba.
A fény túlsúlyba került.
A föld megmozdult.
A testünk elkezdett kifelé figyelni.
A Kos nem tervez. A Kos megszületik.
Ez az első lélegzet energiája. A kezdet, ami nem fejben dől el, hanem a testben történik meg.
Ezért most kezdődik az év
Nem azért, mert a naptár mondja, hanem mert van energia, van fény, van mozgás, van élet.
Eljött az ideje.
Krónosz, Aión és Kairosz
Az időhöz való viszonyunkat sokat segít megérteni az ógörög gondolkodás, ahol nem egy, hanem többféle idő létezett egyszerre.
Krónosz – az idő, ami fogy

Ő az idő, ami:
- mérhető
- múló
- lineáris
Az órák ideje. A határidők ideje. A „mennyi van még hátra” ideje.
Krónosz számára minden egyenes vonal: kezdet → haladás → vég.
A modern világ ezt az időt ismeri. Ezért kezdődik az év január 1-jén. Egy dátummal. Egy kívülről érkező döntéssel.
Aión – az idő, ami körbeér

Aión az örök, ciklikus idő megtestesítője. Nem az számít, mennyi telt el, hanem hogy milyen ciklusban vagyunk. Erről a minőségről már sokat írtunk.
Ő:
- az évszakok körforgása
- az élet–halál–újjászületés rendje
- az ismétlődő minták ideje
Aión nem siet. Nem halad előre. Ő körbeér.
A tavasz minden évben visszatér. Az élet újra és újra megszületik.
Kairosz – az idő, ami megnyílik

Kairosz a megfelelő pillanat.
A görögök egy különös, megragadhatatlan alakként ábrázolták: szárnyakkal a lábán, egyetlen előre hulló hajtinccsel. Csak akkor tudod megragadni, amikor szembe jön, ha elszalasztod, már nincs mibe kapaszkodni.
Kairosz nem múlik. Kairosz megjelenik.
Ő az az idő, amikor:
- a mag kicsírázik
- a döntés megszületik
- az élet átbillen egy új minőségbe
Nem lehet siettetni. Csak felismerni. Állandó türelmetlenséggel küzdő életem egyik legnagyobb tanítása. Nem akarni, nem sietni, hagyni hogy megtörténjen. Ezzel az írással azt hiszem magamat is emlékeztetem Kairoszra ✨
A három idő együtt él bennünk
Krónosz az év hossza, Aión az évszakok körforgása, a női ciklus körforgása, Kairosz a megfelelő pillanat, az átbillenés.
A modern világ Krónosz szerint él. A természet Aión szerint működik. Az élet pedig Kairoszban történik.
És ezért jön most a Húsvét
A Húsvét nem fix dátum. Nem véletlenül. A tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnapon ünnepeljük. Ez azt jelenti, hogy a Nap (fény), a Hold (ciklus) és a Föld (élet) egyszerre vesz részt a meghatározásában.
Nagy rajongója vagyok az évkör hagyományainak, mert az ünnepek a lelkünk rendezői, segítenek megragadni a Kairoszi pillanatokat.
Az évkör szokásrendszere segít felismerni azt, amit Krónosz és a mókuskerék elvesz tőlünk, és ezt a minőséget a hagyományaink pontosan ismerték:
“A föld méhében születésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek, de még várniuk kell amíg a Nap égi társa a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a Naptól fogant életet. S húsvét hajnalon, amikor halottaiból támad föl az Úr, legyőzve a pusztulást, szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő, zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a rítusát, dolgát tevő ember lelke is”
Molnár V. József: Kalendárium
A keresztény hagyomány ezt a feltámadás nyelvén mondja el. A természet pedig ugyanazt mutatja: ami eddig láthatatlan volt, most formát ölt.
A húsvéti szimbólumok eredeti nyelve
A húsvét ünnepe minden részletében az életről mesél. A termékenységről, a megfoganásról, a születésről, a szenvedélyről, a férfi és nő egységéről: mindenről amit a tavasz magában hordoz.
🥚 A tojás
A zárt forma, amelyben az élet rejtve van. A láthatatlanból a láthatóba való átlépés. A fehérrel festett piros tojás szimbóluma a női vérnek és a férfi hímivarsejteknek, ezt nevezzük “hím-es” tojásnak.
🐇 A nyúl
A termékenység szimbóluma, az élet túláradása. A természet „igen”-je.
💧 A víz, a locsolás
A megújulás, az éltető erő, ami életre hív. A locsolkodás szimbolikája izgalmas analógiát mutat a szerelmi aktus során történő testnedvek lövellésével.
🍞 A fonott kalács
Az összefonódás, az egység, az élet továbbadása, akárcsak egy összefonódó szerelmespár.
Húsvét ünnepe minden motívumában ott hordozza a megfoganás és születés misztériumát. A láthatatlanból a láthatóba való átlépést.
Ha most érzed az indulást…
akkor nem azért van, mert „összeszedted magad”. Hanem mert itt az ideje. Tekints az ünnepre lehetőségként. Egy kapu arra, hogy Kairoszt fülön csípd.
Hogy az ünnep valóban azt tegye, amire hivatott: rendezze a lelked.
Boldog valódi új évet
Nem januárban. Hanem most.
Amikor a fény visszatér.
Amikor a test mozdul.
Amikor az élet újra elindul.
Boldog feltámadást!
Szerettel, Kriszti






